A kávé tárolása

Míg a nyers kávé évekig eltartható számottevő minőségromlás nélkül, a pörkölt babkávé már csak hetekig, a darált pedig perceken belül elveszti az aromáját (egy gyakorta emlegetett ökölszabály szerint a nyers kávé három évig, a pörkölt három hétig, a darált három percig él). Hacsak nem magunk pörköljük a kávét, a nyers kávé hosszú eltarthatósági ideje nem jelent számunkra előnyt, de a pörkölt, szemes kávé tárolását mindannyiunknak meg kell oldanunk.

A tárolás folyamán több mindent figyelembe kell vennünk. A pörkölés során, sőt, a pörkölést követő napokban is folyamatosan széndioxid szabadul fel a kávészemekből. A gyárak tehát olyan légmentesen záró csomagolást alkalmaznak, amelyen egy egyirányú szelep lehetővé teszi a belül keletkező széndioxid távozását, de befelé nem engedi a küső gázok, oxigén bejutását. A prémiumkávékat mind ilyen módszerrel csomagolják (vásárláskor a zacskó hasát megnyomva érezhetjük is a kiáramló kávéillatot), de az alacsonyabb árkategóriában ritka ez a megoldás. Mivel széndioxid mindenképpen keletkezik, a gyárak legfeljebb azt tehetik, hogy a pörkölt kávét szándékosan napokig pihentetik csomagolás előtt, hogy mire lezárják a csomagokat, már eltávozzon minden széndixoid. Mondanunk sem kell, hogy ez a pihentetés nem a legjobb módja a kávé aromája megőrzésének, az ilyen módon csomagolt kávékat tehát jobb elkerülnünk.

De menthetetlenül elérkezik az a nap, amikor fel kell bontanunk a kávé zacskóját, és bár az első főzet nyilván kiváló lesz (hacsak nem vásároltunk régen pörkölt kávét, mint minden terméknél, itt is figyeljünk oda a csomagoláson feltüntetett gyártási-lejárati időre), de mit tehetünk azért, hogy — ha már elkerülni nem tudjuk —, a lehető legkisebbre csökkentsük a kávé minőségromlását a kibontásától a teljes elfogyásáig?

Valamilyen módon távol kell tartanunk az oxigént a kávénktól. A sok helyütt kapható, amúgy jól záródó csatos üvegek (a legelterjedtebbek talán az olasz Fido gyártmányai, minden nagyobb szupermarketben találkozhatunk velük, a hermetikus zárásért felelős szilikongumi-tömítést félévente-évente illik kicserélni, kapható külön is) csak félmegoldást kínálnak, mert a kávéval együtt az üvegbe zárt oxigén továbbra is kifejti károsító hatását. A kereskedelemben kaphatóak olyan tartódobozok is, amelyekből egy szelepen keresztül, a készlethez tartozó kézipumpával ki lehet szivattyúzni a levegő javát. A tapasztalatunk ennek ellenére az, hogy ez utóbbiak, bár első gondolatra ideális megoldásnak tűnnek, mégsem a legjobbak a kávé tárolására. A vákuum ugyanis a kávészemekben belül tárolódó széndioxidot is kiszippantja (márpedig annak fontos szerepe van az aroma, a crema kialakításában), ráadásul abban a pillanatban, hogy legközelebb újra kinyitjuk a tartódobozt, a vákuum helyére beáramló környezeti levegő, oxigén többet árt, mint amennyit az oxigénben ritka tárolás használt.

Bármilyen tárolási módszert használunk is, főzéskor mindenképpen kénytelenek vagyunk kinyitni, hogy hozzáférjünk a kávéhoz. A legjobban tehát akkor járunk, ha az eredeti csomagolás felbontása után kisebb adagokra (tíz-tizenöt dekagramm célszerű, kompromisszumos értéknek tűnik) osztjuk a kávét, és külön-külön csomagoljuk, tároljuk, hogy a fogyása előrehaladtával mindig csak egyet kelljen felbontanunk, a többit ne kelljen addig bolygatnunk, amíg el nem jön az ideje.

A tárolásra használhatjuk az eredeti zacskót (kiürülése után se dobjuk el, így idővel megfelelő készletre tehetünk szert, valamint felnyitásakor ne vágjuk át teljesen a tetejét, csak a lehető legkisebb nyílást vágjuk rajta, amelyen keresztül még azért ki tudjuk önteni belőle a kávét) vagy jobb minőségű, simítózáras nejlonzacskókat is. Mindkét esetben a lehető legjobban nyomkodjuk ki a maradék levegőt a zacskóból, hogy szinte semmi ne maradjon a kávé mellett, és így zárjuk le. Az önálló zárási lehetőséggel nem rendelkező, eredeti kávészacskók esetén hajtogassuk vissza a zacskót egészen a kávéig, és lezárására használjunk több erős csipeszt (többen nagyon jó eredménnyel használjuk a Magic Clip nevű olcsó és szellemes iratkapcsot, ez kicsit a gemkapocsra emlékeztető, de annál sokkal erősebb rögzítést nyújtó kapocs, kis készülékkel helyezhető fel, és kézzel távolítható el). A levegőtől megszabadított, jól lezárt zacskót ezekután még három-négy rétegben folpackba is tekerhetjük, vagy ha van vákuumos tárolóedényünk, akkor enyhe vákuumban tárolhatjuk, vagy csatos üvegben is elhelyezhetjük.

Vannak, akik fagyasztással tartósítják a kávét, de legtöbbünk véleménye szerint ez nem jó megoldás. Ha mégis emellett döntünk, azt mindenképpen vegyük figyelembe, hogy egynél többször nem fagyasztható a kávé (tehát a kieresztett adagot már semmiképpen nem szabad újrafagyasztani). Itt is hermetikusan csomagoljunk az eredeti vagy másik nejlonzacskóba, préseljünk ki minél több levegőt, és a végén még egyszer csomagoljuk be egy második réteggel is, nehogy átvehesse más étel szagát. Kivenni időben kell a felhasználás előtt, egy fél nap kell ahhoz, hogy felengedjen és a pára leszáradjon róla. Legfeljebb két-három hónapig tárolhatjuk így a szemes kávét, darálttal azonban meg se próbáljuk, arra ez az eljárás még kevésbé alkalmas.

Ha már ennél a témánál tartunk, jegyezzünk meg még egy dolgot a kávé eltarthatóságával kapcsolatban. Ha a darált kávé elveszti aromáját, csak a kávézás élvezetéből veszítünk, egészségünk nem károsodik. Van azonban egy dolog, amit feltétlenül el kell kerülnünk: a lefőtt kávé hosszabb ideig való tárolását. Legtöbbünk természetesen forrón, azon melegében issza a kávét (még a csészét is előmelegíti, drágább készülékek esetében a beépített csészemelegítő segítségével, nélküle csak úgy póriasan, forró víz beletöltésével), de azért akadnak, akik megisszák, esetleg kedvelik is a hideg eszpresszót. Őket nagyon nyomatékosan figyelmeztetjük: a tudomány jelenlegi állása szerint a lefőtt és magára hagyott kávéban rendkívül káros kémiai folyamatok indulnak meg, és fogyasztása körülbelül ugyanolyan mértékben rákkeltő, mint az erősen odaégett, odakozmált ételek fogyasztása.

Ezelött 30-35 évvel édesapám

Ezelött 30-35 évvel édesapám sofőr volt.
Az akkori "párt" vezetőit, félvezetőit és supravezetőit hurcolászta rendkívül fontos tanácskozásokra, gyáravatókra , stb....
Volt hogy 3-4 napig csak mentek...
Ilyenkor jött a megakávé!
Kotyogóssal lefőzte a méregerős kávét,  és ezt töltötte vissza a viz helyére, majd ujabb adag kávé és kész is volt a duplakávé.

Szerintem  kemény lehetett....:)

Többszöri főzés?

Üdv!
Én nem vagyok nagy kévéfogyasztó, de azért szeretem! Több ismerősöm is mondta, hogy van úgy, hogy 2 szer is kifőzik a kávét! Szerintem ez nem valami egészséges, és persze nem is olyan finom utána, de valóban káros lehet!?

Hát, erre most nem tudnék

Hát, erre most nem tudnék válaszolni, de hogy riasztó egy ötlet, az már biztos... Még a hátam is borsódzik tőle. :-))

Nem vicc

Kedves Root!
Nem viccnek szántam a kérdést. Amennyire komoly az írásban található felvetés, annyira komoly lehet  a jég által lehűtött kávé káros hatása is. Kicsit konstruktívabb hozzászólásokat várnék...

Azért ez itt most nem a

Azért ez itt most nem a jegeskávéra válaszolt, hanem a kétszeri kifőzésre... :-)

Ami a jegeskávét illeti, nem a hőmérsékletváltozás hatása kérdéses, hanem a kávé állni hagyása. Ha jeget teszel bele, de utána aránylag gyorsan elfogyasztod, akkor ugyanott vagy, mintha forrón tetted volna. Ne hagyd órákig, fél napig állni (ez tipikusan az az eset, amikor otthon vagy irodában reggel lefőznek akárhány adagot, és napközben azt isszák, akár felmelegítve is).

Rendben

Köszönöm a választ, így már minden tiszta.
És most már az előző válasz is a megfelelő helyen látszik. :)

Jegeskávé

Ha nem állásában hűl ki a kávé, hanem azért, mert jegeket pakolunk bele, akkor vajon nem jelentkeznek a káros folyamatok?
Mert ha igen, akkor nagy veszélyben vannak a jegeskávé fogyasztók is!

magára hagyott kávé

Tisztelt Kávéológia!
Mit jelent pontosan a "a lefőtt kávé hosszabb ideig való tárolását" rész? Pár óra is akár ennyire káros lehet?
Azért kérdezem, mert ez nekem új! :)
Szép napot!

Bár ebben sem egyeznek meg a

Bár ebben sem egyeznek meg a kutatások, persze, mint annyi mindenben, de alighanem igen. Mindenesetre, ha eszpresszóról beszélünk, semmilyen indokot nem látunk arra, hogy ne abszolúte frissen készítsük és élvezzük a kávét. A kotyogót meg – a magunk részéről legalábbis –  meg sem halljuk... :-)

Kotyogó

"A kotyogót meg – a magunk részéről legalábbis – meg sem halljuk... :-)" 
Miért nem? Ezesetben az ország lakosságának legalább 4/5-ről nem vesztek tudomást. Kotyogóval is lehet remek kávét készíteni.
De a tárolás a téma: fagyasztással sokat kísérleteztem - bár nem szorulok rá-, és nekem teljesen bevált. Egy rakás könyvben is "melegen" ajánlották (nem a fridzsidergyárak). Persze, hogy kinek mi ízlik az teljesen szubjektív. Mindenesetre kiengedés és bontás (fontos a sorrend!!!) után az illat, ami megcsapott az hamisítatlan frissen pörkölt kávé volt. Egy fontos kiegészítés a cikkhez. Ha bontatlanul enged ki a kávé a zacskóban, akkor nincs párásodási problematika. Akkor szabad csak a tasakot nyitni, amikor már kiengedett (amúgy 1-2 óra 250g kávénak szobahőmérsékleten bőven elég). Ez egyszerű fizika.

Miért, egészen biztos, hogy

Miért, egészen biztos, hogy őket nekünk kell meghallani? Elvannak ők jól a mi meghallásunk nélkül is.

Nem, nem kell. Lehet. Akár

Nem, nem kell. Lehet. Akár tanulhat is belőle az ember. Persze csak akkor, ha nem áltatja magát azzal, hogy mindent tud :-).