A kávéfőzés különféle módozataiA kávé világába teendő utazásunkat a kávéfőző, pontosabban a kávé elkészítési módjának megtárgyalásával kell kezdenünk. Többféle módja van ugyanis a kávébabszemekben levő íz- és illatanyagok kinyerésének. Mindegyik eljárás őrölt kávébabszemek és víz használatán alapul, ezen túlmenően azonban jelentős eltérések vannak. A filteres főzők a gravitáció erejét használják: a szűrőpapírtölcsérbe töltött darált kávén a víz magától keresztülcsöpög.
ÉN ÍGY LÁTOM...Véleményem szerint ez a ravasz kis készülék (amely tulajdonképpen csak két dologban tér el egy klasszikus kotyogótól: az ablakkal felszerelt tetőben — amelynek semmi jelentősége nincs — és a kifolyó tetején levő egyszerű, de nagyon szellemes súlyszelepben — ennek viszont nagyon is van, ez a készülék lelke) kétféle felhasználónak jön jól igazán. Az egyik az, aki eddig filteres főzővel lúgozta vagy klasszikus kotyogóval égette agyon a kávéját, és szeretné kipróbálni, milyen és merrefelé húzódik a felfelé vezető út. Főleg, ha egyúttal szán egy keveset legalább középkategóriás (például Lavazza, Segafredo) vagy akár annál jobb minőségű kávéra is, a Brikka segítségével meggyőző benyomást szerezhet arról, hogy a korábban megszokott kávéjánál sokkal, de sokkal jobbat is ihatna: és nemcsak a jobb kávéházakban, hanem otthon is. Bár, az ilyen felhasználó valószínűleg és remélhetőleg nem fog itt megállni, és előbb vagy utóbb eljut a valódi eszpresszó élvezetéig is. Addig viszont sok öröme lesz a Brikkában is, és az ára is elég jutányos ahhoz, hogy ne tekintse később sem kidobott pénznek. A másik fajta az, akinek már van eszpresszógépe és hozzávaló tapasztalata, valamint ehhez passzoló minőségi kávékat is fogyaszt. Ha bármely okból szüksége van egy második lehetőségre (akár otthoni tartaléknak, akár munkahelyre, akár utazás közben), amely anyagi, helyfoglalási vagy egyéb okokból nem lehet egy másik, teljes értékű eszpresszófelszerelés, a Brikkával nagyon jutányos áron olyan főzőhöz juthat, amely bár nem helyettesíti az igazit, de — különösen az árához viszonyítva — meghökkentő mértékben megközelíti azt. Bár természetesen az igazi crema és az eszpresszónak lefőzött kávé sok apró finom jellemzője elvész, hiszen csodára még a Brikka sem képes, de nem égeti tönkre a kávét, nem csinál belőle ihatatlan fekete löttyöt, hanem meglepően hasonló ízvilágot hoz ki a kávéból, mint a valódi eszpresszó tenné. Ha tehát szükségünk van a megszokott ízekre akkor is, amikor nem lehetünk a saját, kényelmes, megszokott eszpresszómasinánk közelében, mégsem szeretnénk túl sokat engedni a kávézás megszokott színvonalából ezen alkalmakkor sem, akkor bátran vágjunk bele, nem fogunk csalódni! Ezek a bizonyos készülékek az egyszerűbb házi szűrőtartós kávéfőzők (szűrőtartón azt a nyeles alkatrészt értjük, amelyet balra elfordítva emelhetünk ki a helyéről, és a tartályába töltjük a darált kávé megfelelő adagját), amelyek nagyobb nyomást produkálnak, 2–4 bar körül, ezekkel a közönséges kotyogókhoz hasonló kávé nyerhető csak (leginkább arról ismerhetjük meg őket, hogy a kar alatt kiöntőedény található; eszpresszófőzőn ilyen soha nincsen, mindig egyenesen a csészébe folyik az egy vagy két adagnyi nedű). EszpresszóAmint a bevezetőben már említettük, legtöbbünk az eszpresszó híve. E kávéfajta készítéséhez szintén szűrőtartós kávéfőző kell, a külső hasonlóság ellenére azonban ezek másképpen működnek. Az eszpresszógépek lényegesen nagyobb nyomással préselik át a vizet a kávén annak érdekében, hogy minden íz- és illatanyag átkerüljön az elkészült italba, mint amennyire az imént említett egyszerűbb kávéfőzők képesek. Az eszpresszót főző gép nem hevíti túl a vizet, nem készít gőzt belőle, hogy annak feszítőerejét használja ki, hanem az – ideális esetben 88–92 fokos hőmérsékletű – vizet saját elektromos szivattyújával vagy más mechanikus megoldás segítségével 9–10 bar nyomással préseli keresztül a darált kávén (amelynek mennyisége adagonként 6,5–7 gramm). A folyamat mindössze 25–30 másodpercig tart, ezért is kapta a nevét az olasz espresso, vagyis gyors szóból.
Mint már említettük, önmagában a készülék megjelenése nem garantálja, hogy eszpresszógéppel van dolgunk. A már említett kisnyomású kávéfőzőknek eléggé hasonló nyeles szűrőtartója van, és működésmódja a boltban nézegetve is teljesen hasonlónak tűnik. Vásárlás előtt mindig győződjünk meg a készülék csomagolásán található feliratok vagy a mellékelt használati utasítás átböngészésével, hogy a készülék valóban nagynyomású vízzel üzemel.
A gyártók rendszerint automatikus készülékeket is gyártanak. Ezek nagyobb kényelmet nyújtanak, beépített őrőjük minden esetben azonnal és frissen őrli meg a babkávét, számos előre programozási lehetőséggel változtathatjuk a kávé vagy a fehasznált víz mennyiségét. A kezelési kényelemért cserébe viszont kivesznek a kávé készítője kezéből bizonyos döntési lehetőségeket, feladatokat; legjellemzőbb módon a kávé tömörítésének lépését. Ennek jelentőségére a következő fejezetben térünk vissza. Egyéb kávéfőzési eljárások
|
A villany- vagy
gáztűzhelyekre helyezhető egy vagy többszemélyes (kotyogó) főzők ennél jobban felmelegítik a vizet, és a gőzzé
váló víz feszítőereje folytán hatol át a készülék kávétartójában elhelyezett darált kávén, majd a felül elhelyezkedő
tartályban gyűlik össze a kész ital (itt a gőz nyomása nem túl jelentős, alig több 1 barnál, tehát a kávé perceken át
készül; egyébként minél kisebb lángon főzzük, gáztűzhely esetén például a lángra helyezhető hőelvezető alátéten, annál
jobban sikerül kinyerni a kávé aromáját). Természetesen ebből a fajtából is vannak bóvli és jobb készülékek, itthon
rendszeresen kapni például a jellegzetes sokszögű alakjáról könnyen felismerhető, képünkön is látható, olasz gyártmányú
Bialetti Moka Expresst, ötezer forint körüli áron.
Van azonban egy nagyon érdekes
alternatíva. Ránézésre ugyanolyan kotyogónak tűnik, mint a többi, holott a Bialetti Brikka egy egészen
speciális készülék: a felső térben található nyúlvány végén, ahol az elkészült kávé kifolyik a felső térbe, nem szimpla
nyílások találhatók, hanem egy szabadalmaztatott szelep. Ez meghatározott nyomás eléréséig visszatartja a kávét, majd
spriccelve engedi ki, ezzel a cremához hasonló habos felszínt készít a kávé tetejére (a crema szerepéről és a különféle
cremafokozó eszközökről később majd még szót ejtünk). A szokásos darált kávéknál durvább őrleményt igényel, tehát szemes
kávét kell vásárolni, és daráló is kell hozzá (de megfelel a háztartásokban szokásos egyszerű és olcsó késes daráló is),
valamint oda kell figyelni a használatára (a felhasznált víz pontos mennyiségére), és amint a kávé kifőtt (a szokásos
kotyogókkal szemben ablak van a tetején, belátni, sőt, nyitva hagyott tetővel főzve még jobb is lesz a crema), azonnal
le kell venni a hőforrásról, különben megég és megkeseredik a már lefőtt kávé). Ezzel szemben viszont sokkal ízletesebb
kávét ihatunk vele, mint amelyet a következő bekezdésben leírt berendezésektől elvárhatnánk, és még nem is kerül többe.
Itthon a 
Egy klasszikus Gaggia Espresso
képén jól látható az eszpresszógépek jellegzetes felépítése. A felülső részben, hátul található a víztartály, a mellső
részben pedig a vízmelegítő és a kellő nyomást előállító szivattyú (valamint ezek vezérlőegységei). Ezen egység alján
található a nyéllel ellátott szűrőtartó, amelyet tehát balra elfordítva emelhetünk ki a helyéről. A szűrőtartóba
helyezzük el a finomra őrölt kávét, amely a főzés során a szűrőtartó alján található egy vagy két nyíláson keresztül
folyik le az alá helyezett csészébe vagy csészékbe.
Léteznek másfajta eszpresszógépek is. A nyeles szűrőtartó ezen is
megfigyelhető, de a víz nyomását nem elektromos szivattyú, hanem a kézi erővel működtetett kar lenyomása adja. Ezek a
készülékek (képünkön egy La Pavoni Europiccola látható) már az eszpresszókészítés csúcsát jelentik, használatukhoz azonban
jelentős tapasztalatra és gyakorlatra van szükség. Ha a kávé előkészítésének bármelyik fázisa, vagy a karos
eszpresszókészülék működtetésében a legkisebb hiba, emberi figyelmetlenség történik, az elkészült eszpresszó egyáltalán
nem lesz jó minőségű. Ezek a készülékek a szükséges szaktudás és, valljuk be, meglehetősen borsos áruk miatt már valóban
csak a mindenre elszánt és megszállott kávérajongóknak valók.
Léteznek másfajta elkészítési módok is. A
francia dugattyús kávéfőzőt először forró vízzel fel kell melegíteni, majd a vizet kiöntve, a kávét durvára
őrölve kell belehelyezni (a darálás minősége itt is nagyon fontos, de az összes kávéelkészítési eljárás közül ez igényli
a legdurvább őrleményt). A kávéra forró, de már nem lobogó vizet kell önteni, és a dugattyút visszahelyezni a vízszint
tetejére. Három-öt percnyi állás után a dugattyút (amely valójában egy szűrő) le kell nyomni, és ezzel elválasztjuk
egymástól az alulmaradt kávézaccot a szűrőn keresztül a dugattyú fölé került, tálalásra kész kávétól.
A török kávéfőzéshez
szükségünk van egy megfelelő ibrikre és egy fa keverőpálcára, meg, persze, majd egy csészére a elkészült kávénak. Ehhez
az eljáráshoz kell a legfinomabbra, szinte lisztszerűre darált őrlemény, 5–6 grammnyi. A kávét az ibrikbe
helyezve, töltsük fel hideg vízzel a harmadáig (az előre odakészített csészébe majd körülbelül ennyi folyadéknak kell
elférnie, épp csak egy kicsivel többnek). Tetszés szerint adhatunk hozzá cukrot is, keverjük el jól. Addig melegítsük a
tűzhelyen, nagyon-nagyon lassan, amíg a kávé szintje emelkedni nem kezd. Éppen mielőtt kifutna, vegyük le a
tűzről, és töltsük fel az odakészített csészét a harmadáig. Ezt ismételjük meg még kétszer: gyors hevítés, majd töltsük
fel a csészét a második és a harmadik harmaddal is.