KávéválasztékElérkeztünk a várva várt pontra, magához a kávéhoz. A kávécserjének két alapvető fajtáját ismerjük, az arabika (latin nevén Coffea arabica) és a robuszta (Coffea canephora) típust. A – nemritkán üzleti megfontolásokból is súlykolt – általános vélekedés szerint az egyébként termesztési környezetére kényesebb és érzékenyebb arabika íze jobb, ugyanakkor a robuszta koffeintartalma körülbelül másfélszerese az arabikáénak. A robuszta kevésbé érzékeny a környezetére és termesztésének körülményeire, így olcsóbban állítható elő, ennek ellenére a világ kávétermésének kétharmadát az arabika fajták adják. Az olcsóbb robuszta egyeduralkodó a gyenge minőségű kávék piacán, de ez korántsem jelenti az, hogy a robuszta jobb minőségű képviselőinek ne lenne helye az eszpresszóban. Az élelmiszerboltok kínálatában található olcsóbb kávék tehát kizárólag gyenge minőségű robusztából készülnek, minél olcsóbbak, annál gyengébb minőségű kávéból. A darált változatoknál még azt sem tudhatjuk, hogy kávén kívül mi van a keverékben. A kínai és hasonló piacokon kapható ismeretlen eredetű kávécsomagokra ez fokozottan igaz, úgyhogy dacára a nyilván kedvező áruknak, saját egészsége megóvása érdekében mindenkit lebeszélünk az ilyen kávék vásárlásáról. Alsó osztályAz ennél jobb minőségű, ismert márkanevű – Tchibo–Eduscho (ugyanaz a cég), Jacobs, Karaván–Omnia–Piazza d'Oro (ez utóbbi olasz neve ellenére nem olasz kávé, a Karaván és az Omnia gyártójának terméke) – kávék már alkalmasak kotyogó vagy kisnyomású szűrőtartós kávéfőzőben kávé készítésére. robuszta-tartalmuknak megfelelően ízük kesernyésebb a később tárgyalt nemesebb kávék ízénél, ugyanakkor koffeintartalmuk magasabb. Elvileg már találhatnánk közöttük olyat is, amellyel érdemes lehet megpróbálni eszpresszót is főzni, ennek azonban alapvetően az szab gátat, hogy általában őrölt kávé formájában kaphatók, és az őrlési szemcseméret egyáltalán nem az eszpresszógépek megkívánta finomságú, hanem olyan, amilyen a hagyományos kávéfőzőkhöz kell. Gyártóik sem kifejezetten erre szánják őket: ha megfigyeljük a tévéreklámjaikat, soha egyikük sem mutat eszpresszót, csak kávét – crema soha nincs a csésze tetején. Többünk a Tchibo Espresso Gusto Originale változatát tartja – kategóriája keretei között – a legelőnyösebb választásnak. Őrlési finomsága lehetővé teszi, hogy daráló nélkül is kísérletezzünk vele az olcsóbb eszpresszógépek táplálására. A különféle boltok saját árucímkéik alatt árult kávéit, például Aro a Metróban, Gazdaságos a Tescóban, vagy a CBA, Plus, Profil és egyéb hasonló üzletláncok saját márkaneve alatt csomagolt kávéit is rendre a fenti cégek gyártják. Ha módunkban áll saját magunknak darálni, és találunk belőlük szemeskávéként árult változatot, megpróbálkozhatunk velük, de alighanem jobban fognak ízleni a most tárgyalandó, magasabb minőségi fokot jelentő fajták. KözéposztályA legalapvetőbb különbséget az jelenti az előző kategóriához képest, hogy ezek a kávékeverékek jelentős arányban tartalmaznak arabika fajtákat is, ízük tehát kifinomultabb, koffeintartalmuk kisebb, és rendszeresen kaphatók szemes kávéként is (ámbár általában inkább csak kilós kiszerelésben), vagy akár eszpresszógéphez alkalmas finomságúra őrölt formában – ami önmagában nem feltétlenül előny, lévén, hogy minden egyes eszpresszógép a saját szemcsefinomságával működik jól, nincs általános, minden géphez alkalmas darálási finomság, így ezeket a kávékat is jobb otthon, magunknak darálni. Mindenesetre megtaláljuk őket a jobb ábécéáruházak polcain, vagy a nagyobb bevásárlóközpontokban (Auchan, Cora, Metro, Tesco; a szemes kiszerelést jellemzően inkább itt keressük, mint a kisebb boltokban). A termékeivel amúgy túlnyomórészt az alsó kategóriában szereplő Tchibo is gyárt arabikát tartalmazó keverékeket. Kizárólag arabikából az Espresso Superiore áll, a Café Gourmet különféle alváltozatainál és a Café Classic Elegantnál nincs adatunk az arabika és a robuszta arányáról. Viszont ugyanehhez a gyárhoz tartozik a Davidoff márkanév is, és itt már találunk a középosztályba tartozó kávékat: teljes egészében arabika fajtákból keverik a Creme változatot. Az Espresso és a Rich Aroma már tartalmaz robusztát is, bár az arányokat nem ismerjük. Krups kávéfőzőt használók beszámoltak róla, hogy a gyárilag aprított változat jól passzol a gép igényeihez. A Lavazza sokféle változatban kapható. A Pienaroma és a Qualità Oro csak arabika kávék keverékéből áll. A fajtakeverékek közül a Super Cremában a legnagyobb az arabika részaránya, 60%. A Qualità Rossa 55%–45% arányban tartamaz arabika és robuszta fajtákat, a Crema e Aroma és Top Class változatoknál az arány pontosan fele-fele. A Grand Espresso esetében az arabika már kisebbségben van 40%-kal. A Segafredo Emozioni csak arabika fajtákból áll, a Selezione Oro 20%, az Extra Strong, Mild és Extra Mild 30%, az Intermezzo 40% robusztát tartalmaz. A topiklakók közül többen az Espresso Casa változatot tartják a legjobbnak árához képest, ráadásul az őrlési finomsága megfelel sok egyszerűbb kávéfőzőnek, például a Krups alapgépeknek. Időnként kapható még az Excelsior kávé is, a kék csomagolású csak arabika fajtákat tartalmaz, a vörös robuszta-arányát nem ismerjük. Az Illy összetétele 100% arabika, a cég politikájához tartozik, hogy robusztát egyáltalán nem használ. A Miscela Oro és az N márkajelű sorozat tehát mind 100% arabika összetételű, kilós, negyedkilós és őrölt változatban is kaphatók. ÉN ÍGY LÁTOM...Illy: Hányszor, de hányszor hallottam már az eszpresszóhoz nem különösebben értőktől azt, hogy „az Illy a legjobb kávé”. Hát szerintem nem. Jó kávé, de az ára korántsem áll arányban a minőségével: a harmónia érdekében lefaragtak róla minden egyéniséget, minden kiugró ízt. Szerintem nagyjából a felét éri, mint amennyiért adják: a Lavazza kategóriájába tartozik, nem a prémiumkávék közé. 2007. október közepén az Illy közös válallatot alapított a Coca Colával, hogy instant kávét gyártsanak és forgalmazzanak. Ez a hír alighanem minden másnál ékesebben mutatja, hogy merre tart az Illy manapság... Újabban feltűnt a Smatch boltokban egy további fajta: Aromcaffe. A Gold változat 10% körüli robuszta tartalmat ígér, a jóval olcsóbb Rosso már ennél jóval többet, de a pontos részarányt nem ismerjük. Kávéboltok saját kínálataTöbb olyan bolthálózat is van, amelyik saját maga hoz be és pörköl nyerskávét. Egyik ilyen a Semiramis, amelynek a nagyobb bevásárlóközpontokban, plazákban szokott kávézója és egyben kávéboltja lenni. A pörkölést a Csóka utcai kávézó mellett végzik, de mivel ez a kávézó egyben az egész irodaház büféje is, sokan dohányoznak, nem ideális hely tehát az elmélyült eszpresszóélvezethez. Ugyanakkor itt mindig frissebb pörkölésű a kávé, az egyéb boltjaikban előfordulhat, hogy már nem olyan friss a kávé, főleg, hogy nyitott zsákokból mérik. A legtöbb kávéjuk árban nagyjából megegyezik a később tárgyalandó prémiumkávék kategóriájával, és akkor már legtöbb topiklakónk inkább az utóbbiak közül választ. Másik hasonló bolthálózat a Qawa, ahol termőterületek szerint számtalan fajta kávét vásárolhatunk, de válaszhatunk a saját keverékeik közül is: Cappuccino Impresso, Espresso Fortissimo, Mélange Andante vagy a Bio kávékeverék között. Győrieknek és közelebb lakóknak ajánljuk Kapucziner kávészaküzletet. Sajnos, a postai utánvétes küldés ideje és költsége nem igazán teszi lehetővé, hogy az ország más részeiből is érdemes legyen rendelni tőlük. Egy aránylag új kávézóláncot, a tévés Frei Tamás üzemeltette Café Freit viszont nem tudjuk jó szívvel ajánlani, egyik topiklakónknak sem sikerült még náluk illetve az általuk forgalmazott kávéból akár csak a középkategóriának megfelelő eszpresszót készítenie, holott a reklámszövegek alapján a legfelső kategóriát célozná meg (az árcédula mindenesetre már ott tart). ÉN ÍGY LÁTOM...Az eredmény elképesztő. Ilyen szagot egyszer éreztem kávénál itthon, már nem is tudom, melyiknél. Egyetlen tömbben mindent elárasztó égettgumi- és gépzsírszag. Semmi egyéb. Nejem, aki amúgy nagy Nescafé- és Omnia-rajongó, képtelen volt meginni. Komolyan mondom, ilyen rossz kávéval még nem találkoztam. Nem értettem, hogy lehet ezt a teljesítményt elérni. Aztán rájöttem: úgy, hogy a reklámszlogen minden szava igaz. Frei tényleg személyesen választotta ki a dűlőket, személyesen válogatta a babot, és maga pörkölte. Más magyarázatot egyszerűen nem tudok elképzelni... PrémiumkategóriaA prémium kávéfajtákat szigorú ábécérendben fogjuk tárgyalni, nehogy bárki is azt a téves következtetést vonja le, hogy egyiket a másik elé soroljuk. Az itt elővezetett valamennyi kávét kiváló minőségű, pompás eszpresszó főzésére teremtették. Mint ahogy azonban a pofonok, az ízlések is különböznek, tehát kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy melyik ízvilág tetszik neki legjobban. A tárgyalt prémiumkávék tehát vagy tiszta arabika fajták keverékéből állnak, vagy valamennyi százalékarányú, hasonlóan jó minőségű robusztát tartalmaznak egyrészt az ízharmónia módosítása, másrészt a tetszetős crema elérése érdekében – ebben ugyanis a robuszta jobban teljesít –, ugyanakkor ezekben a kávékban a robuszta aránya ritkán megy 30% fölé. A robuszta tradicionálisan mindig is jelen volt az olasz eszpresszóban, főleg Olaszország délibb tartományaiban. Nagyobb tűrőképessége ugyanis nemcsak a kávéültetvényeken, hanem a szállítás, raktározás folyamán is megnyilvánul: ellenállóbb a dohosodással, penészedéssel szemben is. Ízlés kérdése tehát, hogy milyen arányú kávét választunk, de semmiképpen ne fogadjuk el azt a sommás és hibás álláspontot, hogy csak az arabika számít minőségi kávénak. A kávékészítő mestereknek 8–10-féle jó minőségű arabika és számos különböző kvalitású robuszta áll a rendelkezésére. Ebből kell a megfelelő alapanyagokat kiválasztaniuk, és az összetevőkre külön-külön meghatározni a pörkölés optimális hőfokát és idejét, mivel minden fajtának eltérő az igénye. A minőségi kávékat csak az összetevők pörkölése után keverik össze, míg a kisebb igényű készítők a már összekevert kávékeveréket pörkölik (ez jellemzően meg is látszik rajta, sokkal nagyobbak az egyes szemek közötti színeltérések, mert van, amelyiknek túl sok volt az egységes hőfok és idő, és van, amelyiknek túl kevés). De ne hallgassunk a rút anyagiakról sem: ezek a kávék körülbelül kétszer annyiba kerülnek, mint a jobb áruházak polcain található valóban olasz kávék, tehát kilós, szemes babkávéként jellemzően 4000–8000 forint az áruk, és legtöbbször negyedkilós adagokban is kaphatók ezernéhányszáz és kétezer forint között. Legtöbbjüket pod formájában is árulják a szaküzletek. Egyébként az ember nem is gondolná, de az utóbbi időkben a már többször emlegetett szórakoztatóelektronikai áruházláncok (Media Markt, Saturn) jelentős választékot felmutató kávéboltokká is előléptek, az alant felsorolt fajtákból nem is keveset rendszeresen megtalálhatunk belőlük. Az áruk rendre magasabb kicsivel, mint a forgalmazóé vagy a szakbolté, de ha valakinek jobban útbaesik, az megérheti a különbözetet. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy ezen áruházláncoknak nagyon sok boltjuk van, tehát a választék csak elvileg állandó: könnyen lehet, hogy amikor éppen ott járunk az egyikben, a kívánt kávénak csak az üres, kifogyott rekesze tátong. A szakboltokban ennél természetesebben stabilabb, egyenletesebb az árukészlet. Végezhetünk egy gyors kalkulációt a kávék és a különféle, korábban már kitárgyalt főzők árával. Egy adag eszpresszóhoz 7 gramm kávé szükséges. Kerekítve 140 eszpresszó jön ki egy kiló kávéból, tehát a prémiumkategória áraival számolva ez harminc és hatvan forint között van csészénként. A podok ennél drágábbak, jellemzően 50–100 forinttal számolhatunk. Vegyük mindkét esetben az átlagot: 45 és 75 között a különbség harminc forint. A sokat emlegetett Iberital Challenge daráló 35 ezer forintba kerül, tehát közel 1200 eszpresszó különbözeti árának felel meg. Napi egy kávéval számolva ez három évnél is több, napi két adaggal már csak másfél év, és több, például egy családban elég szokásos reggeli és délutáni két-két adag esetén már csak háromnegyed év, mire a daráló árát podra költjük. A számításokat, természetesen, befolyásolja a főző beszerzési ára is, hiszen a podos gépek újonnan magasabb árral indulnak (a használt gépek között a különbség már gyakorlatilag eltűnik). A podok választéka elég nagy, bár a szemes kávéénál kisebb, ugyanakkor a már említett módon nagyobb kezelési kényelmet nyújtanak, és nagyobb változatosságot engednek meg, mint a hagyományos, darálásos kávékészítés. De hogy a sok közül melyiket válasszuk? Nehéz kérdés. Ha podos készülék mellett döntöttünk, sokkal könnyebb a dolgunk, hiszen ezekből egyet-kettőt könnyen beszerezhetünk számos fajtából, és olcsón, kényelmesen, gyorsan végigkóstolhatjuk a választék nagyját, behatárolva, melyik jellegű (tiszta arabika, arabika-robuszta keverék) vagy honnan származó kávé tetszik legjobban. Ha a hagyományos eszpresszó mellett tettük le a voksunkat, akkor is elmehetünk többször ilyen nagy választékú podos szaküzletbe, például a Barista szaküzletbe, vagy egyéb, a Kóstoló oldalon felsorolt kávézókba, és türelemmel próbálgatva a különböző kávékat előbb-utóbb biztos rátalálunk a kedvencünkre. Ha már nagyjából belőttük az irányt, akkor, persze, jön a mindent eldöntő otthoni próba: ha szerencsénk van, a kiválasztott kávét negyedkilós kiszerelésben is megkaphatjuk, és ha minden egyéb, ezeken az oldalakon leírt tanácsot betartunk, akkor otthon is kiváló eszpresszókkal örvendeztethetjük meg családtagjainkat, vendégeinket és saját magunkat. A csomagolás tartalmának felismerésében segíthet, ha ismerjük a legfontosabb olasz kifejezéseket: szemes = in grani, őrölt = macinato, kotyogó(hoz darálva) = moka. Barbera
A Barbera gyártója és hazai forgalmazója. Bristot
Több keverékük az eszpresszókávéknál ritkább módon erős robusztatúlsúllyal bizonyítja, hogy ebből a kávéfajtából is lehet kiváló, a robusztára jellemző erős cremát felmutató eszpresszót készíteni. A Bristot gyártója és hazai forgalmazója (a legördülő listából Magyarországot kell kiválasztani). Bonomi
ÉN ÍGY LÁTOM...Bonomi Blu: Csak arabika fajtához képest furcsának találtam. Az utóíze édes, nem marcipánosan, nem kakaósan, hanem kifejezetten cukrosan. Aki cukorral szokta inni a kávét, talán vissza is vehet az adagból. Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy szelíd, kiegyensúlyozott kávé, egyáltalán nem harapós. A Bonomi gyártója és hazai forgalmazója, ők viszont nem foglalkoznak kiskereskedelmi árusítással. Covim
A Covim gyártója és hazai forgalmazója. Goppion
* Vigyázzunk, létezik kotyogóhoz darált változat is!. ** A JBM illetve JABLMO nevű már tényleg csak az eszpresszók számára megfelelő, mert szemesben 3 kg alatt nem is létezik (a darált változat nem jó eszpresszógépekhez), ez közép- és dél-amerikai arabikákat tartalmaz, közöttük a híres és méregdrága Jamaica Blue Mountainból is. A Goppion gyártója és a hazai forgalmazója. Hausbrandt
A németes neve ellenére olasz, trieszti kávégyártó termékei közül négy további változat, a Guatemala, a Costa Rica, az Ethiopia és a Kenya AA csak podos kiszerelésben létezik. A Hausbrandt gyártója és hazai forgalmazója. Lucaffé
Amint látszik, a Lucaffé nem nagyon könnyíti meg feliratokkal az eligazodást, a csomagolás jellegzetességeiről ismerhetjük csak fel őket. A konzervdobozos csomagolás esetében az őröltet és a szemest is csak úgy tudjuk megkülönböztetni, ha megrázzuk, hogy zörögnek-e benne a kávészemek. ÉN ÍGY LÁTOM...Lucaffé: Az egyik kedvencem. Sokáig, évekig kerestem pontosan ezt a telt, csokoládés mellék- és utóízt. A Classico különösen erős ebben, a Mr. Exclusive visszafogottabb, de karaktere hasonló. Az Exquisit íze, bár robusztaarányban a 100%-oshoz áll közelebb, engem mégis sokkal inkább a Classicóra emlékeztet, mint az Exclusive-ra. A Classicónál további előny a negyedkilós csomagolás, de váltogatom más fajtákkal, mert úgy érzem, folyamatosan őt inni túlságosan sok lenne a csokoládéból – és mégis, mindig újra és újra tetszik, amikor visszatérek hozzá. A Der Pate változat nagyon is kellemes, testes, határozottan mogyorós mellékízzel. Amióta találkoztam vele, felzárkózott a Classico mellé: nem is tudom már eldönteni, melyik a kedvenc... A Lucaffé gyártója és hazai forgalmazója. Kiskereskedelmi vásárlás telefonos egyeztetés után a forgalmazó telephelyén lehetséges, cím és telefon a weboldalukon található. Manuel
ÉN ÍGY LÁTOM...Sublime: Lágyan kezd és fokozatosan bontakoznak ki az aromái, szemben sok más kávéval. A Molinarihoz egyébként jól lehet hasonlítani, mert alapvetően mandulás aromájú mindkettő, csak a Sublime-ból hiányzik a karamellédesség, ezzel szemben testesebb: simán, olvasztott vajasan testes. Könnyedén-kellemes lehajtani – a késleltetett kibomlásának köszönhetően mindig ad egy kis kellemes meglepetést, de ahogy az elegancia képviselőjétől elvárható, soha nem megy át illetlen fokú ízgazdagságba. A Sublime ízvilága korlátozott, de én teljesen elhiszem, hogy tudatosan és a fogyasztó érdekében az. Tudni kell viszont, hogy nagyon érzékeny a korrekt őrleményre és hőmérsékletre, ha ezek a paraméterek nem stimmelnek, nagyon könnyű elrontani az ízét. A Sublime egy időre kikerült a kínálatból, helyét átvette a Dolce Vita szemes kávéként is. Újabban visszatérni látszik a Sublime, de némileg megváltozott összetétellel, és a korábbi változat kedvelői szerint ez nem válik előnyére. Podos kiszerelésben ettől teljesen eltérő a választékuk: Guatemala, Costa Rica, Columbia és Ehtiopia. Ezen kávék arabika-robuszta-arányáról nincs információnk. A Manuel gyártója és a hazai forgalmazója. A termékeik teljes palettája megvásárolható a 1055 Budapest, Szent István krt. 17. alatti Csirke-fogó üzletben. Mauro
A Mauro gyártója. Hazai forgalmazójuk az In Vino Veritas Borkereskedés, 1070 Budapest, Dohány u. 58-62. A nem kávézóknak szánt változatok megvásárolhatók a Culinaris üzletben is. Mokambo
A Mokambo gyártója és hazai forgalmazója. Mokarico
A Mokarico gyártója és hazai forgalmazója. Kiskereskedelmi boltjuk (ahol kávén kívül még számos olasz élelmiszert kapni) a 1122 Budapest, Városmajor u. 28. alatt található. Molinari
ÉN ÍGY LÁTOM...Espresso: Jelenleg az egyik favoritom. Nem csokoládés, mint a Lucaffé, inkább a karamellre emlékeztet, így van benne valamennyi ugyanabból az utóízből: kellemesen édes, hosszú perceken át, amikor már rég elfogyott és a kávéfőző is kihűlt. Az Oro változatban ezt kevésbé érzem, bár nagyon hasonlitanak egymáshoz, de kettejük közül inkább az Espresso felé hajlok. Cinque Stelle: Ugyanaz az alapkarakter, mint az Espresso, de szikárabb. A hosszabb, édesebb utóízt kedvelőknek talán kevésbé jó választás, mint az Espresso, de mindkettőt ki kell próbálni, hogy az ember dönthessen. Ha valaki esetleg szereti néha a pörkölt kávészemeket csak úgy magukban elrágcsálni, minden eddigi közül ezt találtam a legzamatosabbnak, a leggazdagabb ízvilágúnak. A Molinari gyártója és a hazai forgalmazója. Bemutatótermük és boltjuk a 1138 Szekszárdi u. 13. alatt található. Musetti
ÉN ÍGY LÁTOM...Rossa: nagyon kellemes keverék. Érezni rajta, hogy relatíve sok benne a robusta, az erős és tartós crema alatt kiegyensúlyozott, harmonikus, kifejezett mandulás utóízű eszpresszó rejtőzik. A Musetti gyártója és hazai forgalmazója. Pascucci
A Pascucci gyártója és hazai forgalmazója. Pavin
A Pavin gyártója és hazai forgalmazója. Pellini
A Pellini gyártója és hazai forgalmazója. Saicaf
A Saicaf gyártója és hazai forgalmazója. Vergnano
A Vergnano gyártója és hazai forgalmazója. Vescovi
A Vescovi gyártója és hazai forgalmazója. Zicaffè
ÉN ÍGY LÁTOM...A Zicaffè 50° (Cinquantenario) nagyon kiegyensúlyozott keverék. Elég sok INEI-díjas kávét kóstoltam eddig, de ez az egyetlen, amelyre ezidáig határozottan azt mondom, hogy megérdemli a minősítést, méltán díjazott, kiemelkedő keverék. Sőt, nálam vezeti a toplistát... Nem hőérzékeny, darálásra sem nagyon érzékeny, bár kicsit durvábbra daráltam és erősen (előírásszerűen) tömörítettem, nagyon jó krémképzésű kávé. A Zicaffè gyártója és hazai forgalmazója. A kávé tárolásaMíg a nyers kávé évekig eltartható számottevő minőségromlás nélkül, a pörkölt babkávé már csak hetekig, a darált pedig perceken belül elveszti az aromáját (egy gyakorta emlegetett ökölszabály szerint a nyers kávé három évig, a pörkölt három hétig, a darált három percig él). Hacsak nem magunk pörköljük a kávét, a nyers kávé hosszú eltarthatósági ideje nem jelent számunkra előnyt, de a pörkölt, szemes kávé tárolását mindannyiunknak meg kell oldanunk. A tárolás folyamán több mindent figyelembe kell vennünk. A pörkölés során, sőt, a pörkölést követő napokban is folyamatosan széndioxid szabadul fel a kávészemekből. A gyárak tehát olyan légmentesen záró csomagolást alkalmaznak, amelyen egy egyirányú szelep lehetővé teszi a belül keletkező széndioxid távozását, de befelé nem engedi a küső gázok, oxigén bejutását. A prémiumkávékat mind ilyen módszerrel csomagolják (vásárláskor a zacskó hasát megnyomva érezhetjük is a kiáramló kávéillatot), de az alacsonyabb árkategóriában ritka ez a megoldás. Mivel széndioxid mindenképpen keletkezik, a gyárak legfeljebb azt tehetik, hogy a pörkölt kávét szándékosan napokig pihentetik csomagolás előtt, hogy mire lezárják a csomagokat, már eltávozzon minden széndixoid. Mondanunk sem kell, hogy ez a pihentetés nem a legjobb módja a kávé aromája megőrzésének, az ilyen módon csomagolt kávékat tehát jobb elkerülnünk. De menthetetlenül elérkezik az a nap, amikor fel kell bontanunk a kávé zacskóját, és bár az első főzet nyilván kiváló lesz (hacsak nem vásároltunk régen pörkölt kávét, mint minden terméknél, itt is figyeljünk oda a csomagoláson feltüntetett gyártási-lejárati időre), de mit tehetünk azért, hogy — ha már elkerülni nem tudjuk —, a lehető legkisebbre csökkentsük a kávé minőségromlását a kibontásától a teljes elfogyásáig? Valamilyen módon távol kell tartanunk az oxigént a kávénktól. A sok helyütt kapható, amúgy jól záródó csatos üvegek (a legelterjedtebbek talán az olasz Fido gyártmányai, minden nagyobb szupermarketben találkozhatunk velük, a hermetikus zárásért felelős szilikongumi-tömítést félévente-évente illik kicserélni, kapható külön is) csak félmegoldást kínálnak, mert a kávéval együtt az üvegbe zárt oxigén továbbra is kifejti károsító hatását. A kereskedelemben kaphatóak olyan tartódobozok is, amelyekből egy szelepen keresztül, a készlethez tartozó kézipumpával ki lehet szivattyúzni a levegő javát. A tapasztalatunk ennek ellenére az, hogy ez utóbbiak, bár első gondolatra ideális megoldásnak tűnnek, mégsem a legjobbak a kávé tárolására. A vákuum ugyanis a kávészemekben belül tárolódó széndioxidot is kiszippantja (márpedig annak fontos szerepe van az aroma, a crema kialakításában), ráadásul abban a pillanatban, hogy legközelebb újra kinyitjuk a tartódobozt, a vákuum helyére beáramló környezeti levegő, oxigén többet árt, mint amennyit az oxigénben ritka tárolás használt. Bármilyen tárolási módszert használunk is, főzéskor mindenképpen kénytelenek vagyunk kinyitni, hogy hozzáférjünk a kávéhoz. A legjobban tehát akkor járunk, ha az eredeti csomagolás felbontása után kisebb adagokra (tíz-tizenöt dekagramm célszerű, kompromisszumos értéknek tűnik) osztjuk a kávét, és külön-külön csomagoljuk, tároljuk, hogy a fogyása előrehaladtával mindig csak egyet kelljen felbontanunk, a többit ne kelljen addig bolygatnunk, amíg el nem jön az ideje. A tárolásra használhatjuk az eredeti zacskót (kiürülése után se dobjuk el, így idővel megfelelő készletre tehetünk szert, valamint felnyitásakor ne vágjuk át teljesen a tetejét, csak a lehető legkisebb nyílást vágjuk rajta, amelyen keresztül még azért ki tudjuk önteni belőle a kávét) vagy jobb minőségű, simítózáras nejlonzacskókat is. Mindkét esetben a lehető legjobban nyomkodjuk ki a maradék levegőt a zacskóból, hogy szinte semmi ne maradjon a kávé mellett, és így zárjuk le. Az önálló zárási lehetőséggel nem rendelkező, eredeti kávészacskók esetén hajtogassuk vissza a zacskót egészen a kávéig, és lezárására használjunk több erős csipeszt (többen nagyon jó eredménnyel használjuk a Magic Clip nevű olcsó és szellemes iratkapcsot, ez kicsit a gemkapocsra emlékeztető, de annál sokkal erősebb rögzítést nyújtó kapocs, kis készülékkel helyezhető fel, és kézzel távolítható el). A levegőtől megszabadított, jól lezárt zacskót ezekután még három-négy rétegben folpackba is tekerhetjük, vagy ha van vákuumos tárolóedényünk, akkor enyhe vákuumban tárolhatjuk, vagy csatos üvegben is elhelyezhetjük. Vannak, akik fagyasztással tartósítják a kávét, de legtöbbünk véleménye szerint ez nem jó megoldás. Ha mégis emellett döntünk, azt mindenképpen vegyük figyelembe, hogy egynél többször nem fagyasztható a kávé (tehát a kieresztett adagot már semmiképpen nem szabad újrafagyasztani). Itt is hermetikusan csomagoljunk az eredeti vagy másik nejlonzacskóba, préseljünk ki minél több levegőt, és a végén még egyszer csomagoljuk be egy második réteggel is, nehogy átvehesse más étel szagát. Kivenni időben kell a felhasználás előtt, egy fél nap kell ahhoz, hogy felengedjen és a pára leszáradjon róla. Legfeljebb két-három hónapig tárolhatjuk így a szemes kávét, darálttal azonban meg se próbáljuk, arra ez az eljárás még kevésbé alkalmas. Ha már ennél a témánál tartunk, jegyezzünk meg még egy dolgot a kávé eltarthatóságával kapcsolatban. Ha a darált kávé elveszti aromáját, csak a kávézás élvezetéből veszítünk, egészségünk nem károsodik. Van azonban egy dolog, amit feltétlenül el kell kerülnünk: a lefőtt kávé hosszabb ideig való tárolását. Legtöbbünk természetesen forrón, azon melegében issza a kávét (még a csészét is előmelegíti, drágább készülékek esetében a beépített csészemelegítő segítségével, nélküle csak úgy póriasan, forró víz beletöltésével), de azért akadnak, akik megisszák, esetleg kedvelik is a hideg eszpresszót. Őket nagyon nyomatékosan figyelmeztetjük: a tudomány jelenlegi állása szerint a lefőtt és magára hagyott kávéban rendkívül káros kémiai folyamatok indulnak meg, és fogyasztása körülbelül ugyanolyan mértékben rákkeltő, mint az erősen odaégett, odakozmált ételek fogyasztása. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
